Elemi igényből függés
Az ember társas lény, születésétől kezdve „függő” az ölelés, becézés és szeretet tekintetében és ez később sem változik. Apró csecsemőként még mindenkire nyitottan és mindenkinek kiszolgáltatottan, ugyanakkor teljes bizalommal várjuk a szeretet megnyilvánulásait – hiszen egy pici baba tiszta lelke érzi, hogy ez az ember normális állapota. Később belekerülünk a minket körülvevő felnőttek érzelmi életének kusza szövevényébe és anélkül érzünk mindent, hogy akarnánk, anélkül formálnak, hogy a szüleink szándékoznák ezt. A felnőtt társadalomra jellemző ellentmondásos és elfojtásoktól terhes érzelmi élet sajnos „gyermekkori frusztrációként” nyomot hagy a lelkünkben, olyan lenyomatokat, amelyekkel felnőtté érve tudatosan kell majd megküzdenünk.
Miért kell megismernünk magunkat?
Sajnos a legtöbben belegabalyodnak ebbe a zsinórba, amelyet nagy türelemmel és odaadással szép lassan fel lehetne gombolyítani. A legtöbben elhisszük, hogy az életünk külső hatásokra adott válaszaink sorozata, hogy a találkozások, betegségek, fordulópontok és balesetek véletlenek. Természetesen nem léteznek véletlenek, minden ami történik velünk, mindenki akivel találkozunk az Isteni terv része, amely a következő: találd meg, fedezd fel és fejezd ki önmagad! Minden eszközt ehhez kapunk, csak vagy élünk vele, vagy nem.
Sokszor elmondtam már, hogy a tarot kártya vetés és minden más – a fehér mágiához tartozó és autentikus – jóseszköz, továbbá ima és minden megidéző szertartás ennek a szent és megkerülhetetlen feladatnak az eszköze. Nem az a célja, hogy kívülállóként mozizzuk az életünket, és nem az a célja, hogy az általunk elképzelt sablonok közé gyömöszöljük magunkat a segítségével.
A cél mindig a belső úton való elindítás és támogatás, a feladat pedig nem lehet más, mint önmagunk felfedezése. A magányos „individualizált” ember sajnos borzasztóan egyedül maradt ezzel a feladattal. A média, a társadalom, a tanáraink, a barátaink, de még a saját szüleink is egyfolytában azt harsogják (természetesen a legjobb szándékkal), hogy: Találd meg önmagad! De sajnos a legrosszabb úton és teljesen üres kézzel indítják el a modern embert.
Egyedül a homályban...
A magunkra maradottság, az ősi eszközöktől való elvágottság, és az, hogy nem ismerjük valódi erőforrásainkat, arra utal minket, hogy a törtetés és agilitás kenyerén és vizén éljünk, miközben dariusi kincseknek lehetnénk birtokában. Miért nem látjuk ezeket a kincseket? Tudósok megfigyelték, hogy ha nem hisszük el valaminek a létezését, azt nem látjuk. Az indiánok nem látták Kolumbus hajóit, mert fogalmuk sem volt arról, hogy léteznek ilyen járművek, és mi se látnánk Godzillát, ha valóban végigmenne az utcán. És el sem tudjuk képzelni, hogy milyen gazdagság és boldogság várna ránk, ha sikerülne visszacsatlakoznunk természetes forrásainkhoz.
Vagyunk néhányan, akik ösztönösen utána eredtünk már ezeknek a kincseknek. Nem azért mert kincsekre vágytunk volna, hanem azért, mert éreztük, hogy erre van az igazság. Szívesen vállaltunk felelősséget magunkért, és örömmel leltünk újabb és újabb felelősségeket szembesülve azzal, hogy mi magunk teremtünk mindent a saját életünkben. De ha én teremtek, akkor minek a jövőbe látni? Ha egymásra építem a dolgaimat, akkor miért más mondja meg nekem, hogy hogyan lesz később?
Örömmel jelentem: visszaértünk a gondolatsor elejére. A tarot kártya vetésre nem emiatt van szükség. A tarot kártya vetés gondolatokat ébreszt és támpontokat ad.
Hogyan segít ezen a tarot kártya vetés?
Nagyon érdekes: sokszor gondolkodtam már el azon kártyavető „pályafutásom” alatt, hogy lehet, hogy a kártyajós nem is (vagy nem csak) arra kell, hogy megfejtse a tarot kártya vetés során a lapok jelentését, hiszen a különféle könnyebb-nehezebb paklik mind olyan szimbólumokkal dolgoznak, amelyek a lelkünkbe vannak írva. Pótolhatatlan erejű és nélkülözhetetlen-elmaradhatatlan feladat lenne ugyanis megfejteni, hogy mégis milyen kérdést tettem fel...
Ugye furcsán hangzik? Pedig a lélek-ego tengelyen gyakoriak az ilyen félrecsúszások, mondhatnánk az életünk legtöbb fájdalmát ezek okozzák: nem tudjuk mit akarunk, nem tudjuk mire vágyunk. A lelkünkben más gyökerezik, mint amit a gondolataink zsonganak a fejünkben. Tehát ugyanilyen könnyen előfordulhat, hogy felteszek egy gyakorlati kérdést (pl. Hogy fog sikerülni a holnapi randim?), és közben sokkal mélyrehatóbb és magasabb röptű kérdések feszítenek belül. Például, hogy meg tudok-e nyílni egy idegen ember által hozott fényre, kiengedem-e a bennem születő szeretetet, letettem-e a szüleimtől hozott mintákat stb.
Használjuk a tarot kártya vetést! Kiváló, tiszta, őszinte eszköz. De ne feledkezzünk meg a céljáról és lényegéről, és emlékezzünk mindig arra is, hogy a módszert a lelkünk energiái mozgatják. Vagyis hiába maradunk gondolatban a felszínen, ha a lelkünk más tájakon jár, a kártyától arra fogunk választ kapni, ami az utóbbiban zajlik.