Amikor én elindultam...
Mit nem adtam volna, ha akkor elérhető az online kártya jóslás ingyen! Egyszerűen elképzelhetetlen volt, és nem csak azért, mert az internet nem tartott még ott. A kártyavetés megtisztelt szeánsz volt, hosszas előkészülettel.
Abban az időben még nagyon kevés volt az ébredező ember, a mesterek pedig még kevesebben.
...azóta igen sokan lettünk...
Napjainkban kezdjük megközelíteni a kritikus tömeget, vagyis azok a gondolatok, tulajdonságok, világlátás és életérzések, amelyek akkor különlegesnek számítottak, manapság természetes számba kezdenek menni.
Persze, ezzel nem akarom elbagatellizálni a tiszta érzékűek Isten adta tehetségét, nem azt akarom mondani, hogy nincs hova fejlődnünk, pusztán arra szeretnék utalni, hogy a „titkos tudás” még pár évtizeddel ezelőtti is mennyire nehezen hozzáférhető volt. Az akkori beavatottak még talán nem is voltak tisztában azzal, hogy a munkájukkal nem pusztán szolgáltatásokat nyújtanak (mint pl. egy masszőr, akihez hónapokig járva sem fogjuk tudni megmasszírozni magunkat szakszerűen), hanem tömegeket indítanak el a belső úton.
Annak idején, amikor én kezdtem kártyával és ezotériával foglalkozni, még a kártyapaklit is alig kaptam meg, a könyveket, amiből tanulhattunk pedig úgy kellett vadászni, vagy egymás között tovább adni. Igaz, társaságban nekünk is rendszeres és nagyon népszerű tevékenységünk volt a kártya jóslás ingyen, de azt csak gyakorlásképpen, és mindig elmondtuk, hogy ez nem komoly, hiszen nem vagyunk szakemberek. Mi akkor vagyonokat fizettünk olyan szolgáltatásokért, amelyek ma már ingyen megtalálunk az interneten, vagy egy hétvégi kurzuson ugyanannyiért elsajátíthatunk.
Manapság már mindenhonnan dől ránk az „áldás”, vagyis kéretlenül is fuldoklunk az „ezoterikus” tanácsok tengerében. Rengeteg az ál-szakember, és az olyan észosztó, akinek semmilyen felelősségérzete nincs. Úton-útszélen kínálkozik a kártya jóslás ingyen lehetősége, legközelebb már a szakember fizet nekünk...
Elcsépelt vagy hétköznapi?
Persze, nyilván van különbség a személyes szeánsz és aközött, ha a kártya jóslás ingyen elérhető változatát választjuk egy weboldalon.
A lényeg középen van: könnyebben hozzájutunk az információhoz, túl könnyen, sőt kéretlenül is (ami óhatatlanul ellenállást vált ki). A felelősségünk most sokkal inkább abban van, hogy kiválogassuk a tiszta forrásból érkező dolgokat, és az energiabefektetés nagy része arra fordítódik, hogy ezek közül is csak azzal foglalkozzunk, amire szükségünk van.
Szórakozás vagy kötelezettség?
Bizony így van: változnak az idők, és a belső világunkba való betekintés ritka és különleges szórakozásból elkerülhetetlen kötelességgé vált. Sajnos – vagy tán nem is kár – olyannyira komoly ez, hogy a szemünk előtt megy tönkre vagy éppen lobban el számos (akár fiatal) élet amiatt, hogy az élete minőségével, majd a betegségével kapcsolatos felelősséget folyamatosan önmagán kívül tartja, kívülről várja/fogadja a csapásokat és kívülről várja a gyógyítást is.
Nem először olvastam már cikkekben ezt a mondatot: egyetlen gyógyítás létezik, amikor az ember önmagát gyógyítja. És ennek igazságtartalmát saját életemben is alátámaszthatom.
Az ördög a részletekben rejlik
Iskolában tanultam, hogy az ördögi nem az isteni dolgok ellentéte, az túl egyszerű elképzelés lenne, hogy a romlás a jó dolgoknak homlokegyenest ellentmond. A félrevezető, csapdába ejtő, felszínen tartó dolgok csak picike részletekben térnek el az igazi jóktól. Nem azok a dolgok visznek igazán romlásba, amelyekről ordít, hogy rossz, hanem azok, amelyekbe úgy vesztegetjük el az energiánkat, hogy közben képtelenek vagyunk előre lépni.
Ezért sokkal rosszabb az idő elvesztegetése, a felszínes élet, a szórakozás és az élvezetek hajszolása, mintha valaki megpróbálja kifejezni, hogy kicsoda, csak éppen a rossz eszközökkel teszi. És ezért nem veszi fel a harcot a kártya jóslás ingyen verziója a weben a valódi, hús-vér szakember nyújtotta élménnyel szemben.
A számtalan ránk áramló, csábító lehetőség, amely a belső útjárásban való segítség álcájában tetszeleg, felszínes filozófiák, amelyek nem vezetnek el lelkünk mélységeibe, csak a szívünket rebesgetik, élmények, amelyek nem adnak igazán, nem formálnak át, nem tesznek jobb emberré, csak kisütik alkotó energiáinkat – ezek a tévutak, és nem az, ha mondjuk ha tiszta érzésekből megszakítjuk valakivel a kapcsolatot, vagy felmondunk a munkahelyünkön, ahol nem érezzük, hogy a helyünkön volnánk.
Fogjunk egy lámpást a kezünkbe
Minden emberben ott lobog a tűz, és világunk ott tart, hogy létkérdés, hogy elinduljunk saját fényünk és melegünk felé. Élet-halál kérdése is lehet, hogy megtaláljuk-e a befelé vezető utat, vagy elégedetten térünk-e vissza újra és újra a felszínre egy-egy „jóakaró” félrevezetésével.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy higgyünk és bízzunk magunkban, hallgassunk a megérzéseinkre. Ami nem fog meg, azt tudjuk elengedni, ami pedig vonz, annak szívvel-lélekkel menjünk utána. Keressük állhatatosan azt, ami érdekel, ahova elhívást érzünk, és ha megtaláltuk, áldozatok árán is tanuljuk, űzzük, csiszoljuk, alkalmazzuk, tanítsuk, osszuk meg.
