Kiből lehet kártyajós?

A kártyajóslás használatához nem kell kiválasztottaknak lennünk. Számos oktató könyv kapható, amelyek az egyszerűbb kártyakirakási módokat tanítják, olyan paklikkal, amelyek alkalmasak a „hétköznapi” emberek általi használatra.

A tudás alapvetően nem a kirakási módok elsajátításában rejlik, hanem a megfejtésben, abban, hogy a különböző lapok értelmezése összefüggő történetté állhasson össze. A kártyajóslás magasiskolája pedig ott jön el, amikor nem csak magunkra tudjuk vonatkoztatni az egyes lapok értelmét, hanem összekombinálva a kirakási módban elfoglalt hellyel, majd a teljes kirakás összefoglalásával magasabb rendű értelmet is képesek vagyunk adni a kivetett lapoknak, és ugyanezt mások számára is el tudjuk végezni.

Kinek rakjunk kártyát

Kezdőknek mindenképpen azt javasoljuk, hogy csak és kizárólag maguknak próbálkozzanak kártyavetéssel. Akit valóban érdekel a dolog, az gyakoroljon nagyon sokat, és őszintén belepillantva saját lelke kútjába, dolgozzon meg azért, hogy a valódi megfejtésekhez eljusson.

A kezdeti nehézségeken átsegít, hogy a kártya által tükrözött információk a lelkünkben mind megvannak. Így ha kellő nyitottságot tanúsítunk, a könyvből olvasott megfejtéseket össze tudjuk illeszteni saját valóságunkkal, ezáltal gyakorolva a kártya használatához szükséges analógiás gondolkodást.

Érdemes a kártyajóslás gyakorlásával párhuzamosan sok-sok háttérinformációt elolvasni. A kártyavetés történeti hátteréről, konkrét esettanulmányokról, a mágia céljáról és különféle eszközeiről, másféle jóslási módokról. Forgassunk szép számmal olyan könyveket, amelyek belső útjárásunkat segítik.

Ezek lehetővé teszik, hogy egyre gyorsabban, könnyebben és hatékonyabban tudjunk kapcsolatot létesíteni lelkünk elszeparáltabb részeivel, miközben gyakoroltatja velünk az analógiás gondolkodást, amely a tudatalatti nyelve.

Ha magunknak rakjuk a kártyát – és adott esetben sűrűn, hosszabb időn keresztül – az olyan erős tükör, amely komoly változásokat indíthat el bennünk. Azt javasoljuk, hogy csak olyanok induljanak el a kártyajóslás elsajátításához vezető úton, akik vállalják ezt az átformálódást, hiszen aki ragaszkodik a saját felszínén maradáshoz, az a kártyavetés lényegét sem érti, így nem alkalmas kártyajósnak.

Mikortól rakhatunk kártyát másoknak

Hosszú hetek és hónapok zárt ajtók mögött történő gyakorlása után megpróbálkozhatunk azzal, hogy hozzánk igen közel álló embereknek is végzünk kártyajóslást. Lehetnek ezek családtagok, közeli barátok, de ennél távolabbi körből ne válasszunk.

Ennek több oka is van: a családtagjainkat jól ismerjük, és a lelki közelség nagyobb teret nyit az intuíció számára is (olvasunk a gondolataikban). Ha félremennénk a megfejtéssel, a hozzánk közelállók biztosan nem fognak megszégyeníteni vagy olyan megjegyzést tenni, ami miatt az egésztől elmegy a kedvünk, vagy elbizonytalanodunk magunkban. Ugyanakkor őbennük sem üti fel a fejét a kétely, ha mélyebben bíznak bennünk, mint egy idegen.

A családtagok és közeli barátok jobb eséllyel támogatják az embert olyan dolgokban, amelyeknek nem látják az értelmét. A vak bizalom a fejlődés motorja.

Meg fogjuk látni, hogy az új kihívás, vagyis az, hogy nem magunknak jósolunk igen zavarba ejtő. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az ember átlépjen egy belső gátat, amely egyszerre akadályozza meg bizonyos információk beáramlását és más, megérzés alapú gondolatok kimondását.

Néhány alkalom után átesünk a tűzkeresztségen, és ezután ugrásszerű fejlődés vár ránk. Természetesen alapfeltétel a nagyon szorgalmas gyakorlás fenntartása ez után is.

Ez az a pont, ahol érdemes felkeresni egy beavatott személyt, aki alkalmas arra, hogy mesterünk legyen a kártyajóslás területén. Eddigre már megalapoztuk a tudásunkat annyira, hogy legyen mire építeni, de nem gyepesedtek még be az esetleges rossz gondolatmenetek.

A hivatás

Tiszta szívvel csak az vállal idegenek számára kártyajóslást, aki mély elhivatottságot érez. Mi iránt? Ez egy összetett kérdés, hiszen természetesen nem csak a kártya, mint jóseszköz, vagy a jóslás iránti mély, és belső indíttatású lojalitásról van szó.

Az igazi kártyajósnak fenntartások nélküli elkötelezettséget kell éreznie a belső útjárás, az ezoterikus életszemlélet és filozófia, kézzelfogható világon túli valóság dolgai iránt, a folyamatos lelki fejlődés iránt, a kozmosz és a természet rendjébe való illeszkedés iránt. Megkérdőjelezhetetlen törekvést kell éreznie a jóra, a becsületességre, a tisztaságra, és ezt minden cselekedetének tükröznie kell.

Az elhivatottság ezen a téren azt is jelenti, hogy az ébredező embertársainkat töretlen türelemmel segítjük útjukon, végtelen kitartással és megingathatatlan értékrenddel bástyaként állunk mellettük tévelygéseik során. Ugyanakkor nem erkölcscsőszként vagy tüzes villámként lesújtva neveljük őket, hanem készek vagyunk minden pillanatban ellátni őket olyan információkkal, amikre szükségük van az előrelépéshez.

A kiváló kártyajós arra törekszik, hogy a kérdezője ne függjön tőle és ne legyen alárendelve neki. Partnerként emeli maga mellé, érezteti vele, hogy a „szeánsz” sikere mindkettejükön egyformán múlik. Át-/visszaadja neki azt a hitet, hogy az élete dolgai az ő kezében vannak, szárnyakat ad neki az által, hogy bepillantást nyújt belülről kifelé építkező, világ dolgaiba és felszabadítja a külső keretek és kényszerítő körülmények béklyója alól.