A kártyajóslás etikája

Ez csak játék, hogy jön ide az erkölcs? 

A kártyajóslás tekinthető játéknak, szórakozásnak, az idő eltöltésének, fenntartásokkal kezelt információforrásnak, komoly önismereti tükörnek, vagy bibliának, az élethez használt útmutatónak. Mindenki szabadon választhat, de fontos, hogy a választásával később is legyen tisztában, az „ez csak játék” ne forduljon át véresen komoly és megmásíthatatlan ítéletté vagy fordítva, a kártyavetés közben.

Persze az idő múlásával átformálódhat a vélemény, sokakat meggyőz a kártya nagy tudása, a pontosság, amellyel a titkosabb pontokra is gyakran rátapint, majd a hosszú időn át tartó mély hitet felváltja az az érzés, hogy ahhoz, hogy a dolgok mélyére lássak, már nem kell a kártyajóslás...

Az etikai vonatkozásokat akkor tudjuk kialakítani, ha eldőlt, hogy ki mit vár a kártyavetéstől, hiszen ha csak játék, akkor nincsenek olyan komoly elvárások sem, mint ha az élet további folyását eldöntő kérdésről van szó. Persze ez pedig főleg megítélés kérdése, hiszen ugyan az a dolog az egyik embernek apróság, a másiknak pedig az egész világ.

A kártyajóslás hasznossága, haszna és hatása a kérdező és a jós hozzáállásán múlik, meglepő, de elmondhatjuk, hogy ehhez fog igazodni a kártya is.

Az etika oldaláról megközelítve a dolgot, a felelősség szempontjait alapul véve ugyanazokhoz a dolgokhoz fogunk végül kilyukadni, amelyekről a többi cikkben már volt szó (szakavatatlanság, illetve mit mond el a kártya témában), de több oldalról megvilágítva talán pontosabban érthetővé válik ez a rendkívül érzékeny és nehezen megközelíthető terület. 

Mit jelenthet a kártyajóslás a kérdezőnek?

Az emberek legjava akkor fordul kártyajóshoz, ha valamilyen gondja van, amelyet nem tud magabiztosan és könnyedén megoldani, ha elakadt vagy megfeneklett az életében. Kisebb hányad, de még mindig jelentős azok csoportja, aki igen komoly problémával áll szemben vagy óriásinak érzi egy döntés tétjét. Szintén kisebb hányad, aki kíváncsiságból vagy szórakozásból alkalmazza a kártyavetést, és egyelőre talán a legkisebb csoport az, amelynek tagjai úgy érzik, hogy a kártyajóslás természetes és teljes joggal jelen levő információforrás az életükben, nem kell semmi különlegesnek történnie ahhoz, hogy igénybe vegyék.

A legnagyobb csoport, aki kétségbeesésében keresi fel a kártyajóst, az érzelmei által kiszolgáltatott, könnyen befolyásolható, hajlamos a jóst vezetőként tekinteni. Ez nagy kísértés és veszélyes is, mindkettőjük számára, hiszen könnyű egy ilyen helyzetben megfeledkezni arról, hogy az ember csak saját magáért vállalhat felelősséget, másért nem.

Aki önállótlan vagy nem hajlandó felelősséget vállalni a saját tetteiért, állandó útmutatást fog várni a kártyától, így teljesen negligálva a kártyavetés önismereti és személyiségfejlesztő oldalát, saját felszínén megragadva kiszolgáltatja magát a jósnak (az ha akarja, ha nem).

Mi a kártyajóslás valódi szerepe?

Minél kiszolgáltatottabb a kérdező, annál nagyobb szerepet kap az etika. A kártyajós legfőbb erkölcsi felelőssége abban rejlik, hogy tartsa magát a kártyajóslás azon eredeti szerepéhez, hogy a kérdezőt magát segítse közelebb magához, illetve támogassa előre a belső úton. A kártya nem egy objektív vezető szerepének betöltésére van, hanem pont arra, hogy a kormányt előbb-utóbb a kérdező kezébe adja.

A kártyának nem az a dolga, hogy úton-útfélen teljesen jelentéktelen dolgokban tanácsot adjon, az ember pedig jobban teszi, ha éli az életét, lépésenként megtanulja kezébe venni a döntéseket és elviselni az ezzel járó felelősséget. Aki mankóval jár, ha kell, ha nem, annak a lába állapota előbb-utóbb ahhoz fog igazodni, hogy folyamatosan támaszkodhat valamire.

A kártyajós felelőssége

Első blikkre úgy tűnhet, hogy a kártyajósnak az a jó, ha az ügyfelei lépten-nyomon kikérik a véleményét, hiszen akkor nő a jelentősége, és dagad a pénztárcája is. A lelkiismeretes jós azonban nem így gondolkodik, hanem az lebeg a szeme előtt, hogy az ügyfeleit elengedje, ha „megtanította őket repülni”.

Tanácsaival azon van, hogy a vendég minél jobb viszonyba kerüljön saját magával, minél közvetlenebb módon megértse a saját belső hangját, higgyen neki, használja annak tanácsait, így előbb-utóbb nem lesz szüksége közreműködőre.

Aki nem szeretne elindulni ezen az úton, csak a mindennapi tanácsadását szeretné a kártyajóslás révén megkapni, azt pedig - bármilyen meglepő is – el kell utasítani, mert az ő „kiszolgálása” öncélú, értelmetlen és végső soron nyerészkedés. Egy dolog, hogy mit szeretne a kérdező, és másik dolog, hogy miről szól a kártyajóslás, ezt a kettőt összehozni csak tudatossággal lehet.

A jós felelőssége minden esetben, de különösen egy ilyen kellemetlen helyzetben, hogy helyre tegye a kérdezőt. Időről időre fel kell hívnia a figyelmét arra, hogy a kártya nem vezet, és olyan értelemben nem jósol, hogy megmutatna valami megmásíthatatlan jövőt.

A kártya tükröt állít nem csak a kérdező személyisége, hanem a teljes környezete elé, ennek révén segíti hozzá őt ahhoz, hogy végül önállóan hozzon döntéseket, illetve felelőssége teljes tudatában alakítsa a jövőjét. Így ad kulcsot az elkövetkező dolgokhoz.